Leica Thambar M 90mm F2.2

A szépségtől elbájolva.

A Summaron-M 28 f/5.6 újra bevezetését követően a Leica most a Thambar-M 90 f/2.2 objektívvel bővíti klasszikus termékcsaládja kínálatát. Az objektív külsejét ez alkalommal is gondosan módosították, míg az optikai tervezés számításai változatlanok maradtak.

A Thambar 1935-ös megjelenésekor a Leica objektívek már híresek voltak a kivételesen éles rajzolatukról. Ezért is meglepő volt, hogy a Leica akkor – a görög „thambo” (elmosódott, életlen) kifejezésről elnevezve - egy lágy, az akkori objektívek közül páratlanul romantikus hangulatot idéző, és manapság még a digitális képfeldolgozással sem utánozható rajzolatú objektívet alkotott.

Ez teszi az új Thambar-M típust a többi Leica 90 milliméter fókusztávolságú objektívek izgalmas ellenpontjává, és lehetővé válik, hogy korunk fotósai megtapasztaljanak egy egyedülálló karakterisztikájú, klasszikus objektívet. Ahogy a görögök mondanák: „me thambose me teen omorfia tis” – a szépségétől elbájolva.

 



Különlegesen egyedi.


Az eredeti Leitz gyártmányú Thambar 9cm f/2.2 objektívből 1935 óta meglehetősen kevés, 2984 darab készült. Részben ez indokolja nagy népszerűségét a gyűjtők körében.

A Thambar fejlesztésekor a fényáramlás problémáinak és azok javításának terén alapos tapasztalatokat szerzett mérnökök – Max Berek támogatásával – egy ösztönösen éles rajzolattal tervezett objektívnek gondos munkával ellenőrzött mértékű szférikus aberrációt keltettek. Ez okozza a szándékos lágy képhatást. A Thambar több mint 80 évvel ezelőtti megjelenésekor az objektívet kifinomult tudású, műkedvelő fotósoknak szánták.

Manapság a kompozíciókat a fényképezőgépek monitorján, élőképpel beállítva még könnyebben készíthetjük el a kívánt hangulatú felvételeket ezzel az igazán kivételes objektívvel.

Káprázatos ragyogás.


A Thambar megkülönböztető, álomszerűen romantikus rajzolatának és összetéveszthetetlen bokeh-hatásának oka a szférikus aberráció szándékosan csupán kismértékű javítása, és az életlen csúcsfény pontok körszerű ábrázolását létrehozó 20 lamellás fényrekesz. Mivel az aberráció a képszélek felé növekszik, mind a mélységélességet, mind a fényszóródás mértékét a fényrekesz fokozatmentes gyűrűjével pontosan és könnyen szabályozhatjuk.

A fényrekesz tágításakor lágyabb lesz a kép, szűkítésekor csökken a lágy képhatás. Középponti fényrekesz fedi el a tengely irányú fénysugarakat a képérzékelőtől (amelyek éles képet rajzolnának). Így a lágy képhatás fokozottan érvényesül.

 


Modern forma.


Az új Thambar kinézete szinte megegyezik az eredetivel, méretarányai ugyanazok, felülete feketére van festve, rekeszskálája vörös és fehér jelölésű, úgy, mint az 1930-as évekbeli elődjénél. A vörös skála akkor érvényes, amikor az optikai tengely közepén lévő fényrekeszt használjuk. A rekesz csökkenti a névleges fényerőt, például teljesen nyitott állapotban 2,2-ről 2,3-ra. A középponti rekesz nélküli használatkor a fehér skála érvényes. A régies jelleg megőrzése mellett a Thambar külsejét kissé a jelenlegi M-objektívek karakteréhez igazították. Ez olyan részletek formáit érinti, mint például a manapság használatos recézet, az objektíven lévő, LG (Leitz Gravur) betűtípus, a szögletes élek és az objektívrendszer precizitását hangsúlyozó sarkítások.

Az új Thambar optikai rendszere majdnem megegyezik az eredetijével. Az egyetlen különbség az, hogy az újnál a lencsék egyszeres bevonattal rendelkeznek azért, hogy a lencséket védje az időjárás hatásaitól és a korróziótól. Mindez az objektívet még vonzóbbá teszi a gyűjtők számára is, akik most használatba vehetik az új objektívet anélkül, hogy a régi objektívet kitennék az igénybevétel hatásainak.

Technikai adatok

Kiegészítők